​Régóta fejtörést okoz mind tőkebefektetőknél, mind pedig vállalkozáscsoportok holdingtársaságainál a bejövő számlák áfa-tartalmának levonhatósága. Az általános levonási tilalmon enyhítve az Európai Unió Bírósága („EUB”) az ún. aktív holdingtársaságoknak már adott egy kibúvót a levonási tilalom alól; a Bíróság nemrég napvilágot látott ítéletei pedig még tovább tágítják az áfalevonás lehetőségeit. Az EUB ítéletei azonban arra is rávilágítanak, hogy nem árt óvatosnak lenni.

Az uniós jogban már régen kikristályosodott szabály szerint egy holdingtársaság, amely pusztán részesedéseket szerez és tart, nem vonhatja le azt az áfát, amely a részesedések megszerzésével vagy tartásával kapcsolatos költségeire rakódik. Ez különösen akkor jelent gondot, amikor egy társasági részesedés megszerzésével kapcsolatosan a holdingtársaságnál jelentős, áfát is tartalmazó tanácsadói vagy tranzakciós költségek merülnek fel.

Ez alól a szabály alól az EUB viszonylag korán egy fontos kivételt fogalmazott meg. Eszerint, ha a holdingtársaság a leányvállalata irányításában a részvényesi jogait meghaladó módon is részt vesz (azaz ún. aktív holdingként jár el), akkor mégis jogosulttá válik az e részesedésekhez kapcsolódó áfa levonására. Az EUB nemrégiben meghozott ítéletei azonban ezt a helyzetet tovább színesítik.

Mi minősül részvételnek?

Kérdéses volt sokáig, hogy mikor valósul meg a „leányvállalat irányításában való részvétel”. A közelmúltban az ún. Marle-ügyben hozott ítéletében az EUB jelentősen kitágította ennek a fogalomnak az értelmezését. A konkrét esetben a holdingtársaság egy ingatlant adott bérbe a leányvállalatának, amelyben ez utóbbi a gyártási tevékenységét végezte. A bíróság ezt a bérbeadást is olyan „irányítási” tevékenységnek minősítette, amely önmagában feljogosítja a holdingtársaságot arra, hogy a leányvállalat részvényeinek megszerzésével kapcsolatos áfát levonásba helyezze.

Az sem baj, ha nem sikerül

A fenti, már alapból is aránylag megengedő megközelítést még tovább lazította az EUB egy másik, az amúgy közismert Ryanair ügyében hozott ítéletében. Az adott ügyben a Ryanair nyilvános vételi ajánlat útján meg kívánt szerezni egy másik légitársaságot. A Ryanair az ezzel kapcsolatos tanácsadói díjakra adólevonási jogot kívánt gyakorolni. Arra hivatkozott, hogy ha megszerzi a kiszemelt céltársaságot, akkor neki áfa-köteles ügyvezetési szolgáltatásokat kívánna nyújtani. Versenyjogi akadályok miatt a Ryanair végül nem tudta megszerezni az adott céltársaságot, azonban változatlanul szerette volna levonni a felmerült áfát. Arra hivatkozott, hogy arról nem „tehet”, hogy a tranzakció meghiúsulása miatt az általa folytatni kívánt gazdasági tevékenységet (azaz az ügyvezetési szolgáltatást) nem tudta megkezdeni.

Az EUB szerint a Ryanair igenis jogosult arra, hogy levonja a meghiúsult tranzakcióval kapcsolatos áfát, feltéve, ha az általa beszerzett áfás szolgáltatások igénybevételének oka a később folytatni kívánt, de meghiúsult gazdasági tevékenység volt. Márpedig ez megnyitja az utat az utóbb sikertelenné vált M&A tranzakciók áfájának levonása előtt is.

Mindegy, hogy mennyi

Az EUB előtt felmerült annak a kérdése is, hogy korlátozza-e az áfalevonási jogot az, ha a holdingtársaság által a leányvállalatának nyújtott szolgáltatások értéke alacsonyabb annál, mint amilyen értékű szolgáltatást a holdingtársaság igénybe vesz. A Bíróság szerint az üzleti racionalitással nem feltétlenül ellentétes az, ha a holding által nyújtott szolgáltatás értéke egyébként elmarad mindazon tanácsadói és egyéb költségek értékétől, amit a részesedéssel kapcsolatosan a holding igénybe vesz. Ennek oka az EUB szerint az, hogy a részesedésszerzéssel összefüggő költségeket az általános költségek részének kell tekinteni, amelyek így mindenképpen levonhatók. Az viszont, hogy sem az osztalék, sem az árfolyamnyereség nem áfaköteles, nem befolyásolja az adólevonási jogot.

Itt a Kánaán?

Az EUB szerint nem lehet azonban nyakló nélkül levonásba helyezni az input áfát, még akkor sem, ha formálisan teljesülnek a fentiekben megfogalmazott feltételek. Egyrészt az EUB szerint csak azon leányvállalatok tekintetében levonható az áfa, amelyek vonatkozásában ténylegesen áfás szolgáltatást nyújt a holdingtársaság. Ha egyes leányvállalatai tekintetében nyújt ilyen szolgáltatásokat, mások tekintetében pedig nem, akkor a holdingtársaságoknak a bejövő áfát egy „arra alkalmas módszerrel” meg kell osztani és a költségeknek csak egy arányos részére gyakorolhatja a levonás jogát. Ugyancsak óvatosságra int az EUB egy még frissebb ítélete, az ún. C&D Foods ügyben. Ezen ítéletében az EUB a fenti tényezőkön túlmenően értékelte azt, hogy mi a holdingtársaság célja a leányvállalatában való részesedés értékesítésével. A Bíróság úgy találta, hogy az adott ügyben a társaság hitelezője „rákényszerítette” az értékesítést a társaságra azért, hogy a fennálló hitelét visszakaphassa. A Bíróság kimondta, hogy az ügybeli értékesítés elsődlegesen nem a társaság, hanem a hitelezője érdekében történt és ezért az azzal kapcsolatos áfa nem vonható le. Végül, az EUB hangsúlyozza, hogy az áfa-levonási jog nem gyakorolható, ha adókijátszás valósul meg. Egyszerűbben fogalmazva: az nem jó megoldás, ha a holdingtársaság valamilyen jelképes, ténylegesen meg nem valósuló, fiktív szolgáltatást nyújt a leányvállalata részére, kizárólag azért, hogy utána levonhassa a részesedéssel kapcsolatos input áfáját.

Most akkor mi a helyzet?

Ahelyett, hogy tisztáznák, az EUB ítéletei sokszor inkább bonyolítják a képet: a döntések után nehéz világosan látni, hogy egy befektető vagy egy holdingtársaság pontosan milyen esetben jogosult levonni a költségére jutó áfát és mikor nem. Ezért sokszor egyedi mérlegelést igényel annak eldöntése, hogy egy adott helyzetben érdemes-e a holdingtársaságnak bevállalnia a bejövő számlái áfa-tartalmának kockázatmentes visszaigénylését.