Októbertől újabb tortúrára kell számítania annak a vállalkozásnak, amely bankszámlát nyit, jogi tanácsot kér, könyvelőnél vagy könyvvizsgálónál jár. Mindaddig nem tud ilyen professzionális szolgáltatást igénybe venni ugyanis, amíg fel nem fedi végső tényleges tulajdonosát. Súlyosbítja a helyzetet, hogy egyelőre nem világos, az így megadott információt ki és milyen körben használhatja majd fel.

A vonatkozó EU-s előírás nyomán a nyáron hatályba lépett pénzmosási törvény megköveteli, hogy egyes professzionális szolgáltatók (bankok, könyvelők, könyvvizsgálók, ügyvédek stb.) nyilatkoztassák jogi személy ügyfeleiket: kik is az ő tényleges tulajdonosaik. Ezen szabályok bevezetésére adott haladék szeptember 30-án lejár, ezért jövő héttől a szolgáltatóknak bármilyen új, céges ügyfélkapcsolat létesítésénél rögzíteniük kell a cég mögött álló azon magánszemély (tényleges tulajdonos) adatait, aki a szervezetben 25%-os többséggel rendelkezik vagy aki a szervezet felett egyéb módon tényleges irányítást, ellenőrzést gyakorol. Nem mentesül az adatszolgáltatás alól az sem, aki október előtt már ügyfél volt: tőle ezt az információt az év végéig kell a szolgáltatónak begyűjtenie.

Kihez jut el az információ és mihez kezdhet vele?

A jogszabály szerint a tényleges tulajdonos így megszerzett adatait a szolgáltatónak egy, az EU valamennyi tagállama által vezetett központi nyilvántartásba kell feltöltenie. Másik kérdés, hogy a tényleges tulajdonosi nyilvántartás a legtöbb tagállamban, beleértve Magyarországot is, technikailag még nem jött létre, így a szolgáltatókat terhelő feltöltési kötelezettség teljesítése jelenleg a gyakorlatban nem lehetséges.

Az adatbázis létrehozásának célja, hogy a vállalkozások végső tulajdonosára vonatkozó információk az Unión belül összeérjenek és kölcsönösen felhasználhatók legyenek. Nem tisztázott egyelőre azonban, hogy az adatbázishoz pontosan ki és milyen feltétellel férhet majd hozzá, ahogyan az sem, hogy ezt, az adatbázist az Unió hatóságai milyen céllal és milyen területen használják fel a jövőben. Mindez várhatóan nem erősíti a vállalkozások szemében a nyilvántartással szembeni bizalmat.

Technikai aggályok, növekvő bürokrácia

Ráadásul a rendszer elindulását várhatóan számos technikai probléma is nehezíteni fogja. Könnyen elképzelhető például, hogy egy bonyolult szervezeti struktúra részét képező leányvállalat, információ hiányában, nem lesz képes hiteles információt adni a tényleges tulajdonosáról. Márpedig a tartalmilag helytelen nyilatkozat adása büntetőjogi felelősséghez is vezethet, akár abban az esetben is, ha arra gondatlanságból kerül sor. Nem minden vállalatvezető számára lehet megnyugtató az a megoldás sem, hogy 25%-os tulajdonos hiányában a jogszabály végső soron a vezető tisztségviselőket minősíti tényleges tulajdonosoknak. Várhatóan sokan nem örülnek majd, ha nevüket feltüntetik egy, a teljes Uniót átszelő adatbázisban.

Az, hogy az információszolgáltatás bevezetésekor a központi adatbázis még nem létezik, megnöveli a rendszerrel kapcsolatos bürokráciát is. Az alkotók célja szerint egy vállalkozást nem kell majd többször azonosítani: ha az már a központi adatbázisban szerepel, úgy az ott szereplő adatokat minden további szolgáltató elfogadhatja. Mi lesz azonban az összegyűjtött információval addig, amíg a központi adatbázis meg nem születik? Egyazon információt egyszerre számos szolgáltatónál rögzítenek, ami várhatóan nemcsak ezen adatok felesleges átfedését, hanem azok esetleges eltéréséből eredő komplikációkat is magával hozza.

Mi lesz októbertől?

A rendelkezés célja és a tőle várt pozitív, hosszú távú hatások nyilvánvalóak. Rövid távon viszont várhatóan kölcsönös értetlenséget és bizalmatlanságot okoz majd a rendszer a szolgáltatók és ügyfeleik kapcsolatában – az adminisztrációs terhek növekedéséről nem is beszélve.